Dalmika a nagyvilágban......

Minden új: az otthon, az iskola, az emberek. De Dalma ezt, előreláthatóan, jól viseli. Mintha mindig itt lakott volna. No persze a jót könnyű megszokni. Az élete az iskola körül forog. Játék számára. (Az itteni gyermekek biztos megbolondulnának az otthoni ritmustól). Az angol nyelv nem-ismerete első perctől nem akadályozta meg abban, hogy jól erezze magát. Két hét alatt barátokat szerzett az osztályban. Természetesen újonnan jötteket (összeszetart a közös sors). Amelia mexikói és most költöztek az országba, Izabella félig kinai és más városból jött. De van "tősgyökeres" barátnő is, Alissa. Jól megértik egymást. No meg ott van Csenge, a vajdasági kislány, és Dóra a félig erdélyi, félig amerikai. Velük lehet magyarul beszélni.
Az iskolában a legjobb az udvar. Lehet tornászni, mászkálni balesetmentesen. A tornaszerek alatt nem homok van, hanem harminc centis gumiszőnyeg (persze azért nem muszály leesni). A lényeg sok mozgás: ettől hizik, erősödik, nő és izmosodik az ember leánya.
Az angollal is halad a leányzó: I don't care, Pace out, Yeah csak néhány kifejezés, de már olvas is és ha nincs épp mellette valaki, hogy forditson neki, akkor egyedül is hamar feltalálja magát. Határozottan fejlődőképes. Persze a sok tanulástól - mert délután bizony sokat kell tanulni, hogy aztán "odahaza" is lehessen folytatni a tanulmányokat - néha elalszik az ember/asszony leánya és olyankor béke van. Máskor meg tündérkoszorút tesz a fejére s úgy állja ki az élet próbáit.